Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
valami új blogba költözöm, ahol elmantrázhatom a mindennapi betevőt, ahol újra én vagyok, ami teljesen más, bár ugyanaz, mint eddig. ide nincs közlendőm, mert tudom, hogy minden létezik, és tudom, hogy én ki vagyok, miért vagyok. ha mégis lesz még valami, ami ezen keretek közé elfér, akkor természetesen továbbra is. köszönöm a figyelmet, őszinte megbecsülésem nektek, akik időnként erre jártatok az elmúlt években. szeretlek benneteket.
holnap reggel felkerekedünk és meg sem állunk zala megyéig, ahol kezdetét veszi a hepi hálidéj. :)
Elolvasom »
szombat este/éjjel múzeumok éjszakája volt, de ezt nyilván mindenki tudja. elsétáltunk a kastélyba a kiscinci-különítménnyel, s bár kosztümös tárlatvezetésre nem jutottunk be, jól szórakoztunk. ez a kastély meseien gyönyörszép, abszolút el tudom ott képzelni az esküvőnket.
Elolvasom »
azt hiszem, hogy mozgalmas életem volt eddig is. menet közben mindig unalmasnak és szürkének hat, de így nosztalgiázva egészen másként érzem.
Elolvasom »
érzelgős vagyok, nyafka és mocskosszájú, és amikor ez keveredik... "geci, adj egy zsepit", miközben folyik a könny a szememből.
Elolvasom »
hív ma az anyám, hogy jött nekem csomag, valami wunderbaum kft-től. aztán rájött, hogy a wunder, meg a kft stimmel, de a baum nem, viszont buborékos, nagy borítékban jött, mi ez?
Elolvasom »
az történt, hogy tegnap eltörött a mécses. nem csak egyszerűen eltörött, hanem kisebbfajta tornádónak engedve törött el.
Elolvasom »
